IDŐS melléknév -en, -ebb [e, e] v. (
hivatalos,
régies) -b
- 1. Öreg, élemedett korú <személy>. Idős asszony, ember. (szójárás) Annyi idős az ember, amennyinek érzi magát. □ A klastrom főasszonya [= főnöknője] idős és beteges. (Gárdonyi Géza) Szindbád csupán a két idős férfiú furcsa szuszogását hallotta. (Krúdy Gyula)
- 2. Mennyi v. milyen idős?: mi az életkora, hány éves?
- 3. Idősb v. idősebb (rövidítve id.): <azonos nevű két személy, rendsz. apa és fiú megkülönböztető jelzőjeként:> a nagyobb korú v. a korábban élt. Idősb Szabó Péter.
- Szóösszetétel(ek): egyidős; rangidős.
- idősség.