Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Ebbe a városba, faluba, országba, ritk. ebbe a házba való; onnan származó v. ott élő <személy>, ahol én, a beszélő vagyok; helybeli. □ Azt a deli tündért vette feleségül; | Üthetik a nyomát idevaló lyányok. (Arany János) Mikor fiatal az idevaló ember, a korcsmában húz ujjat az ellenfelével. (Mikszáth Kálmán) Én idevaló vagyok, ebbe a házba, Török Bálintnak a házanépe vagyok! (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, népies) Ehhez a városhoz, faluhoz tartozó, itt levő, itt fekvő <dolog>; itteni. Idevaló termés ←. □ Apám, anyám, két testvérem az idevaló temetőben nyugszik! (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben) A szóban forgó körülményhez, helyzethez illő, ehhez a helyhez tartozó; olyan, akinek, aminek itt van a helye, ide alkalmas <személy v. dolog>. Az idézet szép, de nem idevaló. Éppen idevaló ember! □ Ki is mondták , hogy ő lesz idevaló pap. (Tolnai Lajos) Már akkora rendben volt a dolog idevaló része. (Mikszáth Kálmán)