Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

IZGÁGA melléknév és főnév
  • I. melléknév ..gán, ..gább
  • 1. Akadékoskodó, veszekedő, kötekedő <személy>. Izgága ember. □ Mihály elfordult az izgága fickótól. (Petelei István)
  • 2. Ilyen személyre jellemző <cselekedet, magatartás>. Izgága beszéd, viselkedés. □ Mikép izgága volt egész élete, Igy kötődik szóval: "oldjak-e? kössek-e?" (Arany János) Izgága dühvel csapdosom üres kezem. (Kosztolányi Dezső)
  • II. főnév ..gát, ..gája
  • 1. Izgága (I. 1) személy. Az izgágák már a gyűlés megkezdése előtt igyekeztek zavart kelteni. □ Az alispán … elindult szembenézni az izgágákkal. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (ritka) Zavart keltő cselekedet. □ Jól van no. Csakhogy valami izgágát ne kezdj most. (Jókai Mór)
  • izgágaság.