IGAZSÁGTEVÉS főnév (népies, kissé régies)
Az a tény, cselekvés, hogy vki igazságot tesz (4a) vmely ügyben, vkik között; ítélet, döntés arról, hogy kinek van igaza; igazságtétel. Nehéz ebben az ügyen az igazságtevés. Az igazságtevés a nép joga. Magára vállalta az igazságtevést.