Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalomtudomány) Leíró-elbeszélő költői műfaj: érzelmes színezetű költemény, amelyben a költő kora uralkodó társadalmi osztályának életformájából kiábrándulva a természetben élő egyszerű emberek életét valószerűtlenül szépíti és a boldogság megvalósulásaként mutatja be. Az idillt a késői görög korszak teremtette meg. □ Ily világban az idyll számára nincs hely, de pótolhatja az elégia. (Péterfy Jenő) || a. (irodalomtudomány, művészettörténet) Egyszerű, derűs, rendsz. kissé érzelmes jelenetet v. helyzetet életképszerűen ábrázoló irodalmi v. képzőművészeti alkotás (pl. Petőfinek Amióta én megházasodtam c. költeménye).
2. (választékos) Az egyszerű boldogságot tükröző, érzelmesen derűs, bensőséges családi v. szerelmi életforma, jelenet, esemény. Falusi idill; nyári idill. □ Még egyre emlékében éltek a kerti idillek. (Mikszáth Kálmán) Egy utolsó, vigasztaló idill emlékét vitte magával kilátástalan bolyongásaira. (Babits Mihály) És ha én a boldog idillre vágyom, | azért vágyom rá, mert e vad világon | csak benne nem volt részem sohasem. (Szabó Lőrinc) || a. (tréfás v. gúnyos) Érzelgős családi v. szerelmi jelenet v. szerelmi viszony. Megzavarta az idillt. Volt egy idillje valakivel.