Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <anyag, tárgy>, amely izzik; az izzás állapotában levő. Izzó acél, parázs, zsarátnok. Fehéren, vörösen izzó fém, vas, láva. □ Nem hallottátok Dózsa György hírét? | Izzó vas trónon őt elégetétek. (Petőfi Sándor) Ha tömjénem javát az oltár Izzó tüzére hinthetem: | vén szolgádat | Bocsásd el akkor, Istenem! (Tompa Mihály) A keleti ég alján az izzó, vörös gömb [= a nap] már sejteti magát. (Nagy Lajos)
2. Nagyon forró; a közeli tűz melegéhez hasonló, tüzes (2). Izzó homok, napsütés, nyár; láztól izzó homlok. □ Izzó nap után, mikor a hév enyhűl, Széled a poros nép. (Arany János) A nyár izzó részét Badenben töltötte az új pár. (Mikszáth Kálmán)