IRTVÁNY főnév -t, -ok, -a, (
tájszó) irtovány (
erdészet)
- 1. Kiirtott erdőrész; irtás. □ A nyomok levezettek
az irtványba. (Jókai Mór) A borókaillat irtványokat
jelent. (Mikszáth Kálmán)
- 2. A fagyökerek kiszedése után szántófölddé alakított ilyen terület. Remek termést adott az újonnan felszántott irtvány.
- Szóösszetétel(ek): irtványföld.