IZOLÁL * tárgyas ige -t, -jon (
választékos))
<Személyt, csoportot> más személyektől, csoportoktól teljesen elkülönít; elszigetel.
Izolálja magát: a többiektől elkülönül, elszigeteli magát.
A bűnözőt a társadalom tagjaitól izolálni kell. Izolálják a fertőző beteget. || a. (
villamosság) <Elektromos vezetőt> más vezetőtől v. tárgyaktól úgy különít el, hogy áram át ne juthasson beléjük; szigetel.
A tekercset ebonittal izolálta. || b. (
fizika) <Radioaktivitást> vmely védőréteggel hatástalanná, ártalmatlanná tesz.
A radioaktív sugárzást és a röntgensugárzást vastag ólomréteggel izolálják.
- izolálás; izoláló; izolált; izoláltat.