ISZKOL tárgyatlan ige -t, -jon (
bizalmas)
<Bűntudatában v. rossz sejtelmében, félelmében, szégyenében> menekülésszerűen gyorsan fut, szedi a lábát, kotródik (valahonnan vhová, ritk. vhol).
Most már iszkoljunk innen! Sietve iszkolt kifelé. □ Csaknem rikolt örömében, mikor látja, hogy a török megfordul, és ugyancsak iszkol ám előtte. (Gárdonyi Géza) Egy csupasz képű, ragyás, ismeretlen ember
úgy iszkolt előttünk, mint a bundájától megfosztott falusi kutya. (Kuncz Aladár) A segédek
iszkolnak a satukhoz, mert jön befelé a mester. (Gelléri Andor Endre)
- Igekötős igék: eliszkol; hátraiszkol; hazaiszkol; kiiszkol; visszaiszkol.
- iszkolás; iszkoló.