Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
IVADÉK főnév -ot, -a (főként birtokos személyraggal)
1. (bizalmas v. választékos, néha rosszalló) Vkinek szülötte, (közvetlen v. távolabbi) leszármazottja; utód. Paraszti, grófi ivadék; szakasztott Szécsi-ivadék; dicső apák ivadéka; → fáraók ivadékai; → kivész az ivadéka vminek v. vkinek. A család minden ivadéka kihalt már. Ivadék nélkül halt meg. □ Igéim bővek, zengők, nagyok: Papoknak ivadéka vagyok. (Ady Endre) Imrus azoknak a nemeseknek ivadéka volt, akik Lucretiust és Horácot olvasták a lugasban. (Babits Mihály) || a. Vmely állatnak szülötte (közvetlen v. távolabbi) leszármazottja. A háziállatok ivadékai könnyen alkalmazkodnak az ember igényéhez. □ Ólaiban paripák, szél s tűztől vemhes anyáknak Gyors ivadékai tomboltak. (Vörösmarty Mihály) || b. A hal ikrájából kikelt poronty.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Nemzedék. Ivadékról ivadékra. □ Láttam a hősök ifjabb ivadékát, | S feltűnni borongó Etele árnyékát. (Arany János) Élelmiszerrel most már el voltunk látva egy ivadékra. (Jókai Mór)