ISZONY főnév -t, -a (csak egyes számban) (
választékos)
Vmitől való irtózás, undorral vegyes borzadály; iszonyat.
Iszonya van vkitől v.
vmitől; elfogta az iszony. Az érzése futott végig a nézőkön. □ Átfut szivén a nemlét iszonya. (Arany János) Megy iszony nélkül a lovag. (Vajda János) A vad hajósok durva csontjain | iszony fut át. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): tériszony; víziszony.