ISTÁPOL tárgyas ige -t, -jon (
népies,
régies)
Anyagilag v. erkölcsileg támogat vkit, vkinek segítséget nyújt, gondoskodik vkiről, vmiről; gyámolít.
Istápolja az árvákat, öreg szüleit, a szegény rokonokat. □ Míg itthon lesz a fiú, addig ő neveli. Annak utána is
istápolni fogja a famíliát tanácsadásokkal. (Mikszáth Kálmán)
- istápolás; istápoló; istápolt.