ISZAP főnév -ot, -ja
A vizek hordalékának legapróbb, leülepedő szemcsékből álló, nedves, pépes, tapadós anyaga.
Finom, sima iszap; → eleven iszap; → lebegő iszap; lerakódik az iszap; gázol, megfeneklik az iszapban; felkavarja az iszapot. □ Összezúzott testét hab fedi s barna iszap. (Kisfaludy Károly) Fakasztanék a fanyar iszapon Édes virágokat
(Tóth Árpád) || a. (
bizalmas) Gyógyvizek ilyen anyagának gyógyításra való felhasználása; ilyen anyaggal való kezelés.
Iszapba → pakol; iszapot kap; iszapot rendeltek neki; iszapra jár.
- Szóösszetétel(ek): 1. iszapár; iszapborogatás; iszapfogó; iszapgödör; iszaphal; iszaphalom; iszaphordalék; iszapíz; iszapkotró; iszapkezelés; iszaplerakódás; iszaptenger; iszaptorlasz; iszapüledék; iszapzátony; 2. mésziszap.