Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ISTENTELEN [e-e-e] melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. <Vallásos emberek szóhasználatában:> Istenben nem hivő, hit nélküli <személy>. Istentelen ember. □ Szabadabb respublica világ elejétől nem volt, mint az íróké Vannak benne istenfélő és istentelen polgárok. (Bajza József)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Kínosan kellemetlen, kínt, fájdalmat okozó, gyalázatos, komisz. Istentelen köhögés, kölyök, tett. □ Istentelen legye! | Ingerkedik velem. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Istentelenül: komiszul, gyalázatosan. □ A szöveg | elmesélte, mily istentelenűl | bánt a vitéz gróffal a gaz török. (Szabó Lőrinc)
II. határozószó (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Rendkívüli mértékben, fokban; szörnyen; szörnyű, borzasztó. Istentelen hideg, meleg van; istentelen magas épület, hegy. □ Megérkezett az állomásra az az istentelen nagy gép. (Móricz Zsigmond)
III. főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. Istentelen (I. 1) személy. □ Kacagva most, a két istentelen, Erős várat rakott nagy hirtelen. (Tompa Mihály)
2. Gyalázatos, komisz ember; gazember. □ Kétszázöt pengőt kért az istentelen azért a semmi bútorért. (Móra Ferenc)