ISTENHOZZÁD főnév -ot
(régies) Búcsúzó köszöntés rendsz. "Isten hozzád v. hozzátok" szavakkal. || a. (választékos) Végleges v. hosszabb időre szóló búcsú. Utolsó istenhozzádot (mond vkinek): örökre megválik vkitől. Még egy istenhozzádra benézhetnél hozzájuk, mielőtt elutazol. □ Megcsókolá a lányka homlokát, még egyszer istenhozzádot monda rokonainak. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, tréfás) Istenhozzádot mond(hat) vminek: végképpen megválik v. megválhat vmitől, mert elveszíti v. kölcsönadja, de sohasem fogja visszakapni. [Miért adtad oda a töltőtolladat?] Most istenhozzádot mondhatsz neki.