Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ISTENFÉLŐ melléknév és főnév (vallásügy)
  • I. melléknév -en [e], -bb Istent, ill. az ő akaratát félve tisztelő <személy>. Istenfélő öregasszony. □ Szabadabb respublica világ elejétől nem volt, mint az íróké … Vannak benne istenfélő és istentelen polgárok. (Bajza József) Gazdag és istenfélő polgár leánya volt. (Jókai Mór) || a. Isten félelmére, vallásos áhítatra valló, ezzel kapcs. Istenfélő élet. □ Még egy második Istenfélő éneket Kellene mondanom. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Istenfélő neveltetésben részesültem. (Tolnai Lajos)
  • II. főnév -t, -je [e] Istenfélő személy. Az istenfélők és az istentagadók.