ISTENCSAPÁS főnév -t, -ok istencsapása ..sát, ..sok
- 1. Vmely nagyobb közösséget sújtó s régebben az Isten büntetésének tekintett nagy szerencsétlenség, súlyos megpróbáltatás (pl. tűzvész, árvíz, éhínség, járvány, földrengés, háború). Mennyi istencsapás érte ezt a népet! □ E rettenetes baj ellen nem volt segedelem. A leghíresebb orvosokat küldte ide a
kormány, azok kipróbálták minden tudományukat ez istencsapás ellen. (Jókai Mór)
- 2. Olyan esemény, tény, körülmény v. személy, amely, aki elháríthatatlan, orvosolhatatlan bajként, kellemetlenségként csapás vkire nézve, vki számára. Elég istencsapás az számára, hogy süket. Micsoda istencsapás ez a betegség! □ No s a cigányok
Au! istencsapása! | Hogy velök annyi mindig a bajom! (Arany János) Irjak? ne írjak?
Egy istencsapás: | Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás. (Arany János)