ISTENÍT [e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
- 1. (ritka) Istenként imád, isteni tiszteletben részesít vkit, vmit. A régi népek a természeti erőket istenítették.
- 2. (átvitt értelemben, túlzó, gyak. rosszalló) Dicsőít, magasztal. Némelyek istenítették az előadást, mások rossznak találták. □ Az egész világ isteníti egyszerre, [de] én nem fogok megváltozni a maga kedvéért
(Móricz Zsigmond)
- istenítés; istenített; istenítő.