ISPÁN főnév -t, -ok, -ja, (
népies) ispány
- 1. (1945 előtt) <Nagy- és középbirtokon> a mezőgazdasági munkásokra felügyelő, munkájukat közvetlenül irányító alacsonyabb szakképzettségű, de rendsz. nagy gazdasági gyakorlatot szerzett alkalmazott. A legtöbb ispán hírhedt volt gorombaságáról, durvaságáról. □ Nosza ispán, szolga poroszló
Fusson az udvarból a rétre, ligetre, mezőre. (Fazekas Mihály) Ispány vagyok herceg Fejértói mocsovai urodalmában. (Tolnai Lajos)
- 2. (történettudomány) Magas rangú, kül. a vármegye élén álló tisztviselő.
- Szóösszetétel(ek): 1. ispángyerek; ispánház; ispánlakás; 2. alispán; botosispán; főispán; nádorispán; várispán; vicispán.
- ispáni; ispánság.