Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akivel már találkoztunk, beszéltünk, akiről tudunk egyet-mást, s akivel noha közelebbi, baráti viszonyban nem vagyunk vele a szokásos társadalmi formák szerint érintkezünk (pl. köszönünk neki). Esküvőjére meghívta a rokonokat és az ismerős kartársakat.
2. Olyan <dolog, jelenség>, amelyet valamikor már tapasztaltunk, érzékeltünk, s amelyre többé-kevésbé világosan vissza tudunk emlékezni. Ismerős arc, hang; ismerős táj, város, vidék. □ A venyigék buja leveleiről ismerősen, üdén nézegettek rá a csillogó harmatcsöppek. (Mikszáth Kálmán) Visszahítt a kisvárosom, az ismerős házak figyelő ablakszemei. (Kaffka Margit) Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak (Karinthy Frigyes) || a. Olyan <személy>, akit valamikor már láttunk, s ezért többé-kevésbé világosan vissza tudunk rá emlékezni. Nem tudom, hol láttam ezt a fiatalembert, de olyan ismerős nekem.
3. (csak határozóval) Olyan <személy>, aki ismer vkit, vmit. Ismerős vkivel. Nem ismerős ebben a városban.
II. főnév -t, -ök, -e [e] Ismerős (1) személy. → Ismeretlen ismerős; jó, személyes ismerős; → távoli ismerős. Ők már régi ismerősök. □ Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek. (Ady Endre) Annyi lány és annyi ifjú, ismeretlen ismerősök. | Sápadt és komoly diákok. (Kosztolányi Dezső)