ISMERETLENSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Az ismeretlen melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Az ismeretlenség homályában; ismeretlenségben él. Sok divatos író neve néhány évtized múlva ismeretlenségbe vész. || a. Vkinek, vminek ismeretlen volta. Az író ismeretlensége; a regény, a zenemű ismeretlensége; a városka ismeretlensége.
- 2. (ritka, választékos) Ismeretlen hely, vidék, cél. Rohant velünk az autó az éjszakában az ismeretlenségbe. □ A fene menjen tovább a nagy ismeretlenségbe
(Krúdy Gyula)
- 3. (ritka, régies) Vmiről való ismeret(ek) hiánya, tájékozatlanság, tudatlanság. □ Tévedést, hanyagságot, ismeretlenséget ott meg nem engednek
(Jókai Mór)