Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Olyan, amitől az emberben irtózat (1) támad; irtózatos, félelmetes. Irtóztató látvány volt. Irtóztató volt a megjelenése! □ A csend irtóztató, Csak szél sohajt a fákon át. (Eötvös József) Ezer felé bús harcmező a hon, Arat rajt a halál irtóztatón. (Petőfi Sándor) Sors! óraműved oly irtóztató (Arany János)
2. (választékos) Szenvedést okozó; szörnyű. Irtóztató kegyetlenség, kínok. □ Itt rettentő irtóztató tél vagyon. (Mikes Kelemen) Irtóztató telünk volt az idén, | mintha meg akarná mutatni a | természet, hogy még ő is létezik. (Babits Mihály)
3. (választékos, gyak. túlzó) Nagyon nagy. Irtóztató hullámok dobálták a hajót. Irtóztató lángtenger borította el az egész városrészt. Irtóztató ordítást hallatott. □ Itt irtóztató sírás-rívás vagyon közöttünk. (Mikes Kelemen) Ha van, ki vétekért Irtóztatón lakolt, az én vagyok. (Vörösmarty Mihály) || a. (bizalmas, túlzó) Nagyon nagy. Irtóztató éljenzés hallatszott. □ A mentegomb irtóztatón tiszta volt. (Vas Gereben) Ha két falubeli rokon összekerül, abból irtóztató nagy örömök kerekednek. (Móricz Zsigmond)
II. határozószó (bizalmas, túlzó) Nagyon. Irtóztató gyönyörű; irtóztató nagy gyerek; irtóztató ostoba.
III. főnév -t (választékos, gyak. túlzó) Irtózatos (1, 2) dolog. Irtóztatókat mondott beszédében. □ Irtóztatókat szokott lelkem álmodni. (Jókai Mór)