IRTÓ [2] határozószó (melléknév, határozatlan számnév, határozószó előtt) (
bizalmas)
- 1. (átvitt értelemben, bizalmas) Szörnyen, roppantul, irtózatosan. Irtó erős; irtó nagy vihar. Irtó sokat iszik.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Nagyon. Irtó jól mulattunk. Irtó tréfás alak.