Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
IRONIKUS [o v. ó] melléknév -an, -abb (régies írva: ironicus is) (választékos)
Olyan <megnyilatkozás>, amelyben irónia van. Ironikus beszéd, hang, megjegyzés, stílus, válasz. □ Megszorítá a kezét ironicus tiszteletadással hajtogatva magát előtte. (Jókai Mór) Péterfy változatos formájú, beható, finoman ironikus cikkeket írt az Egyetértésbe. (Ambrus Zoltán) || a. Iróniát alkalmazó, arra hajlamos <ember, természet>.