Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

IRGALOM főnév ..lmat, ..lma (csak egyes számban)
  • 1. (választékos) Együttérző, segíteni akaró részvét más vkinek a nehéz sorsa, szenvedése iránt. Nincs a szívében irgalom. □ Tudta magáról, hogy öreg, s csak irgalomból tűrik meg itten. (Gelléri Andor Endre)
  • 2. (vallásügy is, választékos) Kegyelem (1). Irgalom atyja: Isten; irgalomért esedezik, könyörög. □ Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. (Arany János) || a. (választékos) <Felkiáltásként:> irgalmazz! □ Leborult a nagy cseh: "kegyelem! irgalom!" (Arany János)
  • 3. (népies) Az irgalmát (neki)! v. aki irgalma van!: <enyhébb káromkodás>. □ Pista bátyám, mi van a fejeden? – Turbán az irgalmát! Nem látod, hogy törökké lettem? (Gárdonyi Géza) Akinek a Gazda éccaka idején izen, annak ébredni kell ám, az irgalmát! (Móricz Zsigmond)
  • Szóösszetétel(ek): irgalomadó; irgalomfalat; irgalomfillér; irgalomfű; irgalomkenyér.
  • irgalmú.