IRÁNYZÉK főnév -ot, -a (
katonaság,
vadászat)
A tűzfegyverre szerelt készülék, amelynek segítségével a csőnek a cél eltalálásához szükséges irányt meg lehet adni. →
Nyitott irányzék; az ágyú, a puska irányzéka; rossz volt az irányzék: (
átvitt értelemben is, gyak.
tréfás) nem jól célzott, elvétette a lövést vki.
- Szóösszetétel(ek): irányzékkar; irányzékkeret; irányzékmagasság; irányzékrúd.
- irányzékos; irányzékú.