Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmely cél eléréséhez szükséges v. alkalmas útnak, módnak, eszköznek a megjelölésére hivatott. Irányadó egyéniség, személy, vélemény. □ Az igazgató ott értekezik a páholy előtt azzal a tekintélyes úrral, aki irányadó személyiség lehet a cirkuszban. (Jókai Mór)
2. Olyan, aminek a követése helyes, ésszerű. Ez számomra irányadó jel, figyelmeztetés. □ A rossz világ nyelve sohasem volt irányadó. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan, akinek, aminek a magatartását, véleményét sokan követik. Irányadó körök. Színházi kérdésekben akkor a Hírlapé volt az irányadó kritika. Párizs a divat irányadó városa. || b. Olyan, akinek, aminek a követése kötelező. A hatósági hirdetmény az irányadó rendelkezés. □ Az iskolai mozgalmakban az ő akarata volt az irányadó. (Tolnai Lajos)
II. főnév (ritka) Az, aki v. ami az irányadó melléknévvel jelölt tulajdonságokkal, adottságokkal van felruházva; követésre, irányításra alkalmas, méltó, útmutató tekintély. A magam számára én vagyok az irányadó. Osztálytársai szemében ő volt az irányadó.