INZULTUS főnév -t, -ok, -a (régies írva: insultus is) (választékos)
Durva szóbeli sértés, v. tettleges bántalmazás. Inzultus történt. Elégtételt követel a durva inzultusért. Ilyen inzultusoknak vagyunk kitéve. □ Személyes inzultusnak tekintette
, ha valaki a pénzét kérte tőle. (Mikszáth Kálmán) Nappal ki sem mehetett az utcára a falu asszonyainak és öreg embereinek állandó inzultusai miatt. (Kuncz Aladár)