Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

INTONÁL ige -t, -jon (zene)
  • 1. tárgyas (rendsz. módhatározóval) (kissé választékos) Intonál vmit: <énekelve v. hangszeren> vmely hangot, dallamot v. vminek a kezdő hangját v. hangjait megszólaltatja. A hegedűs minden hangot átéléssel intonált. Rosszul intonálta a darabot, később sem tudott lendületbe jönni. || a. tárgyatlan A hangmagasság tisztasága szempontjából vmilyen módon szólaltatja meg a hangot. Biztosan, hamisan, jól, tisztán intonál. || b. Intonál vmit: <hangszeren v. más módon> vmely éneknek a kezdő hangját énekes v. énekkar számára megadja. Az ünnepélyen ő intonálta a himnuszt.
  • 2. tárgyas <Hangszert, készítése közben> hangszín szempontjából ellenőriz és beállít, szabályoz. Intonálja az új hegedűt.
  • Igekötős igék: beintonál.
  • intonálás; intonáló; intonált.