INTÉZVÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (elavult) Intézmény (1). □ Minden intézvény, melynek virulása nemzetére fényt
hozott, benne [= a novella névtelen hősében]
pártfogójára talált. (Jókai Mór)
- 2. (elavult) Írott rendelet, a kormány v. vmely miniszter leirata, rendelkező értesítése.
- 3. (kereskedelem, 1945 előtt) Váltó alakjában kibocsátott fizetési utalvány, felszólítás arra, hogy vki egy harmadik személynek, az intézvényezettnek fizessen; idegen váltó.
- intézvényes.