IDEGESSÉG [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Az ideges (1) melléknévvel kifejezett beteges lelki tulajdonság, ill. állapot. Az idegesség gyógyítása, kezelése. □ [Kemény Zsigmond] érti a női arc titkait,
a nők idegességét
és szeszélyeit. (Péterfy Jenő)
- 2. Ideges (2) lelkiállapot; izgatottság. Idegességében kezét tördelte. Úrrá lett rajta az idegesség. Nem tudja palástolni idegességét. □ Abból vettem észre idegességemet, hogy milyen remegő kézzel forgattam a
kötet lapjait. (Kuncz Aladár) Idegességében nem mindjárt találta a villamoslámpa kapcsolóját. (Kosztolányi Dezső)
- 3. Vkinek, vminek ideges (23) volta, jellege. Írásának, mozdulatainak, viselkedésének idegessége. Idegessége mindenkinek feltűnt.
- 4. Ideges (3) magatartás, idegeskedés. Itt nem használ az idegesség. Idegességgel nem megyünk semmire. □ Hagyjuk, hagyjuk intett némi idegességgel az elnök, mert a borbély
kezdett elviselhetetlen lenni. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): gyomoridegesség.
- idegességi.