Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az az írásjel, amellyel jelezzük az idézetnek, esetleg egyéb, szó szerint közölt szövegrésznek (pl. vmely mű címének) kezdetét és végét; alakja: " " v. » «. Idézőjelbe v. idézőjel(ek) közé tesz vmit. || a. <Írásban annak jelképéül, hogy az abba foglalt szó, kifejezés különleges, rendsz. gúnyos értelmű v. más hangulati értékű, s a kiejtésben ennek megfelelően sajátos hanglejtése, ill. nyomatéka van (pl.: Ez a "szelíd angyal" már megint veszekszik!)>.
2. (átvitt értelemben) Vmit idézőjelben mond (ért stb.): vmit különleges hangulati velejárójával, gúnyos v. egyéb kiemelt ("úgynevezett") értelmében m. (é. stb.), s azt a szót, kifejezést, amelyre ez a megjelölés vonatkozik, rendsz. sajátos hanglejtéssel, ill. nyomatékkal ejti. A régi jó világban a jót idézőjelben mondom ez nem így volt.