INSTANCIÁZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
irodalmi nyelvben) instanciáz (
népies,
régies)
Kérvény(eke)t, folyamodvány(oka)t ír, nyújt be (illetékes hivatalos helyre) v. szóbeli kérelemmel fordul hivatalos helyhez, személyhez; kérelmez, folyamodik.
Hivatalokban instanciázik. Folyton instanciázni kellett, ha valamit el akart az ember érni. || a. (
átvitt értelemben) □ A
falusi kiskirály
annyira magasan, annyira anyagi fölényben élt
hogy már legfeljebb instanciázni lehetett előtte. (Móricz Zsigmond)
- instanciázás; instanciázó.