INDOKOLÁS főnév -t, (-ok), -a indoklás
- 1.* (hivatalos, választékos) Az indokol igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit (meg)indokolnak, ill. az a tény, hogy vki (meg)indokol vmit; megokolás. Alapos, jogi indokolás; a javaslat, a költségvetés indokolása; tettének indokolása. Indokolás nélkül felmondtak neki. Indokolását nem fogadták el. □ Az ön levele igen kedves
Természetes, hogy én most önnek indokolással tartozom. (Mikes Kelemen) || a. (jogtudomány, hivatalos) Azoknak az okoknak a kifejtése, amelyek alapján a bírósági v. hatósági rendelkezés, határozat létrejött. Az ítélet indokolása. Ezután sor került az indokolásra.
- 2.* (ritka) Az indokolás (1a) gondolati tartalma, ill. nyelvi alakja; vmit megokoló közlés; érv(ek). Indokolását négy pontba foglalta. □ Azzal az indokolással szokta magát
rábiztatni a fogyasztásra, hogy "ha üres lesz a tál, holnap szép idő lesz." (Jókai Mór)
- indokolási; indokolású.