Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

INSTRUKTOR főnév -t, -ok, -a
  • 1. (elavulóban) Házitanító. □ Az asszony instruktort fogadott a fiúkhoz. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (politika, 1945 után) <Pártban, tömegszervezetben> a felsőbb szervek utasításait az alsóbb szervekkel közlő, ez utóbbiakat segítő és ellenőrző személy. Az instruktor ellenőrizte az alapszerv munkáját.
  • instruktori; instruktorkodik; instruktorság.