Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

INSTÁL ige -t, -jon, (tájszó) istál (népies, régies)
  • 1. tárgyas Alázatosan v. esedezve kér, nagyon kér vmit. □ Még azt is instálom minden alázatossággal, ne szóljon senkinek az egész dologról. (Eötvös József) Eljöttem, hogy bocsánatot instáljak. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (ritka) Könyörög, esedezik. □ Nála nem sokat kellett instálni egy kis gorombaságért. (Jókai Mór)
  • 2. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Instálom (alássan): <udvarias beszédben, kül. akkor, ha vkihez odafordulnak:> kérem (szépen). Jöjjön csak, instálom. Én nem így értettem, instálom.
  • instálás; instáltat.