INSTRUKTOR főnév -t, -ok, -a
- 1. (elavulóban) Házitanító. □ Az asszony instruktort fogadott a fiúkhoz. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (politika, 1945 után) <Pártban, tömegszervezetben> a felsőbb szervek utasításait az alsóbb szervekkel közlő, ez utóbbiakat segítő és ellenőrző személy. Az instruktor ellenőrizte az alapszerv munkáját.
- instruktori; instruktorkodik; instruktorság.