Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Fizetség, pénzbeli v. más ellenszolgáltatás nélkül. Ingyen adja. Ingyen jutott hozzá. Szóláshasonlat(ok): úgy veszik, mintha ingyen adnák v. osztogatnák: nagyon kelendő, sokat vásárolnak belőle. □ Van szállásom itten s ennem innom ingyen. (Petőfi Sándor) [Öreg pincér.] Kenyeret hoz, vált oda tányért; Ingyen teszi, nem adományért. (Arany János) Ingyen még senki sem szerette a Habsburgokat. (Gárdonyi Géza) Ki ingyen adott, azt szerettem érte. (József Attila) || a. (túlzó) Nagyon olcsón, potom pénzért. Ez igazán ingyen van. Ezt ingyen vetted. || b. Munka, küzdelem, szenvedés nélkül. Ezt a győzelmet nem adták ingyen. || c. (régies) Ingyen él: munka nélkül v. másnak a jóvoltából, segítségéből él. □ Az sem volna rosz, ha hívatalba tennél: Nem mondhatnák rólunk, hogy: ez is ingyen él. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, népies, régies) Ok v. cél nélkül; hiába. □ Ingyen erőlködött, a nagy csapat vitte magával. (Vas Gereben) Ingyen haljon meg, mint egy halálra kergetett vad? (Jókai Mór)
3. Ingyen sem: semmiképpen sem, legkevésbé sem. Ez az anyag ingyen sem kellene! □ Ilyen istentől elrugaszkodott gyerek Az aggódást ingyen sem érdemeli meg. (Petőfi Sándor)
II. melléknév Olyan, amiért nem kell fizetni; ingyenes. Ingyen mulatság; ingyen rendelés a kórházban. □ Ingyen kegyelemből eszed az iskola kenyerét. (Jókai Mór) Az ingyen sör hamar megkötötte az atyafiságot. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Olyan, aki nem fizet. □ Ha nincs fizető vendég az "ivó"-ban, hí magának ingyen vendéget. (Mikszáth Kálmán) || b. (vallásügy) Ingyen kegyelem: nem az ember érdeméből, hanem Isten szeretetéből és tetszéséből fakadó k.
III. főnév -t (csak egyes számban) (népies)
1. Olyan dolog, ami nem kerül pénzbe. Hozzászokott az ingyenhez. Szereti az ingyent. □ Mi nem élünk ingyennel. Nem vagyunk zsebrákhad. (Jókai Mór)
2. Fizetés v. ellenszolgáltatás hiánya. <Csak ezekben a ragos alakokban:> ingyenbe megy: ezt ingyen adom v. kapom; ingyenben van: nem került semmibe; ingyenben kap vmit. □ Elszedegette a szegény mesterektől a kész portékákat csaknem ingyenben. (Tolnai Lajos)