INGOVÁNY főnév -t, -ok, -a (
választékos)
- 1. Lápos, mocsaras, zsombékos talaj, amelynek a felületét laza tőzeg alkotja, ez alatt pedig víz van. Süppedékes, zsombékos ingovány. □ Ha üldözőbe vették pandúrokkal, katonákkal, bevette magát az ingoványok berkeibe. (Jókai Mór) Imrus úgy érezte, mintha egy ingoványba gázolna. (Babits Mihály) || a. Ennek vize. Lecsapolják, kiszárítják az ingoványt.
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Bizonytalan dolog; megbízhatatlan, kétes értékű alap. Az egész ügy a hazugság ingoványára épült.