INGERKEDIK [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. <Élőlénnyel> úgy játszik, hogy huzamosan v. ismételten ingerli, bosszantja. Ingerkedik a gyerekkel. Ne ingerkedj a kutyával! □ Vásott gyerekek néha ingerkedtek vele, macskát vagy gödölyét kínoztak előtte és sivalkodva mulattak rajta. (Karinthy Frigyes)
- 2. (ritka) Szerelmesen évődik. □ Hogy az urunk megjön este,
csókkal várjuk, | ingerkedünk, játszadozunk. (József Attila)
- Igekötős igék: elingerkedik.
- ingerkedés; ingerkedő.