INGERÜLT [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. <Bosszúság, fáradtság v. idegesség miatt> felindult állapotban levő, haragra gerjedt <személy>. Egész nap ingerült volt. □ Bal idők szerencsétlensége, hogy kelletinél ingerültebbek vagyunk. (Vörösmarty Mihály) Ingerülten sarkon fordult, becsapta maga után az ajtót. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs., tőle származó. Ingerült lelkiállapot, hang, válasz.
- ingerültség.