Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Hirtelen gerjedt düh, harag. Elfogja, elragadja az indulat; indulatba hoz vkit; indulatba jön; visszafojtott indulattal; elvörösödik, elsápad az indulattól; → forr az indulattól. □ A lepocsékolt [= lepocskolt] nép dühös indúlatja kanóccal Adta jelét bosszújának. (Fazekas Mihály) Haragszunk és vagyunk egyazon haraggal, Tán ki sem mondható gyilkos indulattal. (Ady Endre)
2. (irodalmi nyelvben) Szenvedély (1). Vmi felkorbácsolja indulatait. □ Dagadsz, dagadsz a szívben hév indúlat. (Kölcsey Ferenc) Tanuld meg Indulatinknak pusztító dühét És a szerencse játékit nevetni. (Berzsenyi Dániel) Keveset beszélt és mindig indulat nélkül. (Karinthy Frigyes)
3. (rendsz. minősítő jelzővel) Vki iránt érzett erősebb érzelem. Barátságos, ellenséges indulat; vmilyen indulattal van v. viseltetik vki iránt, vki irányában v. vkivel szemben. □ Az alispán tökéletes atyai indulattal csókolá meg. (Vas Gereben) Az ébren lévő felebaráti indulat gratulálni akar. (Tolnai Lajos)
4. (lélektan) Hirtelen kirobbanó, az egész szervezetet megrázó heves érzelem. Vannak indulatok, amelyek erős mozgásban, toporzékolásban nyilvánulnak meg; más indulatoknál pedig szinte földbe gyökerezik az ember lába.