Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

INDUKCIÓ főnév -t, -ja
  • 1. (filozófia) <A következtetésben> az a mód, hogy egyes jelenségekre, tényekre vonatkozó ítéletekből kiindulva általános érvényű ítélethez, igazsághoz jutunk el. || a. (filozófia, tudományos) Induktív következtetésen alapuló módszer.
  • 2. (fizika) Az a jelenség, ill. folyamat, melynek során a vezetékben mágneses tér hatására elektromos áram keletkezik. || a. (fizika) Mágneses indukció: az a jelenség, melynek során egy lágyvas mágneses rúd egyik sarkának közelítésekor mágnességet kap, mágnesessé válik.
  • 3. (nyelvtudomány) Az a hatás, amelyet egy szóban v. érintkező szavak határán vmely hang egy másikra tesz, s az ennek következtében módosul (hasonul v. elhasonul).
  • Szóösszetétel(ek): 1. indukciócsökkenés; indukcióelosztás; indukciógörbe; indukciómentes; indukciótörvény; indukcióvonal; 2. önindukció.
  • indukciójú.