Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki természeténél, alkatánál fogva könnyen indulatba (1) jön, gyorsan haragra gerjed, hamar felbosszantható. Indulatos férfi. Világéletében indulatos ember volt. || a. (főleg állítmányként) Olyan <személy>, aki vmi miatt éppen indulatba jött, hirtelen haragra gerjedt; ingerült. Egyszerre indulatos lett. □ Kapu előtt állt az indulatos gazda, Szokás szerint a nyájt olvasni akarta. (Petőfi Sándor) Ha kétségbeesett | bennem az ész, hát megráztam magam | és tettem, vakon, indulatosan, | amit az ösztönöm sugott. (Szabó Lőrinc)
2. Ilyen embertől származó, rá valló, rá jellemző. Indulatos tekintet; indulatos szavakkal támad vkire; indulatosan válaszol. □ Egy pár indulatos lépést tesz, s gondolkozva megáll. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Haragos indulattal teli <hangulat, állapot>. □ Valami önző, indulatos, békétlen levegő volt most a családban. (Kaffka Margit)