INDIVIDUALIZMUS főnév -t, (-ok), -a
(filozófia) Az a szubjektivista felfogás, amely az egésszel v. az általánossal szemben az egyént tekinti az értékelés alapjának, mértékének és a fejlődés céljának. Erkölcsi, politikai individualizmus; Nietzsche individualizmusa. A XIX. század az individualizmus kora volt. || a. (választékos, rosszalló) Az a társadalomellenes szemlélet, amely az egyén érdekeit a közösség érdekeivel szembeállítja, az egyéni érdekeket a társadalom érdekeinél magasabbra helyezi. Ez tiszta individualizmus. || b. (közgazdaságtan) Olyan polgári liberalista felfogás, amely a gazdasági életben az egyéni érdeknek teljes szabadságot, az állam minden beavatkozásától mentes függetlenséget követel; gazdasági liberalizmus.