Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

INDOKOLÁS főnév -t, (-ok), -a indoklás
  • 1.* (hivatalos, választékos) Az indokol igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit (meg)indokolnak, ill. az a tény, hogy vki (meg)indokol vmit; megokolás. Alapos, jogi indokolás; a javaslat, a költségvetés indokolása; tettének indokolása. Indokolás nélkül felmondtak neki. Indokolását nem fogadták el. □ Az ön levele igen kedves … Természetes, hogy én most önnek indokolással tartozom. (Mikes Kelemen) || a. (jogtudomány, hivatalos) Azoknak az okoknak a kifejtése, amelyek alapján a bírósági v. hatósági rendelkezés, határozat létrejött. Az ítélet indokolása. Ezután sor került az indokolásra.
  • 2.* (ritka) Az indokolás (1a) gondolati tartalma, ill. nyelvi alakja; vmit megokoló közlés; érv(ek). Indokolását négy pontba foglalta. □ Azzal az indokolással szokta magát … rábiztatni a fogyasztásra, hogy "ha üres lesz a tál, holnap szép idő lesz." (Jókai Mór)
  • indokolási; indokolású.