IDEGENSÉG [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Az idegen (főként I. 1, 5, 6) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, állapot; vminek, vkinek ilyen volta. Valamely arc, személy idegensége; a feladat, a helyzet, a szoba, a táj idegensége. □ Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség. (Ady Endre)
- 2. (ritka) Idegen(szerű) környezet. Nem találja helyét ott a nagy idegenségben.
- 3. (régies, irodalmi nyelvben) Idegenkedés, tartózkodás, hidegség (3). A házastársak közti idegenség. □ A két fiatal testvér
kétkedő idegenséggel tekinte fel a rémalakra. (Jókai Mór)