IDEGENKEDÉS [e-ë-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az idegenkedik igével kifejezett magatartás, lelkiállapot; az a tény, hogy vki, vmi idegenkedik vkitől, vmitől; húzódozás. Idegenkedést érez vmivel szemben. Nem tudta legyűrni idegenkedését. Idegenkedését rosszul palástolta. Idegenkedéssel fogadta a javaslatot. Idegenkedéssel nézte az ismeretlen társaságot. □ Valóságos idegenkedéssel viseltetik a férfinem iránt. (Jókai Mór) A népszínház iránt nagy idegenkedéssel viseltetett. (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek külső, látható megnyilvánulása. Látni lehetett rajta idegenkedését. □ Mi ez? te félre fordúlsz? képeden Idegenkedést szemlélek? (Vörösmarty Mihály)