Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (népies, régies) Idő előtt világra jött, koraszülött, s ezért fejletlen, csenevész <gyermek, állatnak a kicsinye>. □ Áll mögötte volt leánya, Karján, alva-é vagy halva? | Egy idétlen csecsemő. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben, kissé rosszalló) Gyámoltalan, esetlen, ügyetlen <személy, állat, megnyilatkozás>. □ Madárfiak idétlen csipogása felelgetett a[z] öregnek. (Mikszáth Kálmán) Ajkára holmi idétlen mosolyt erőltetve közeledett. (Kosztolányi Dezső) Csizmás lábával idétlenül rugdalta a vizet. (Gelléri Andor Endre)
2. (rosszalló) Szellemi fejletlenséget mutató, arra valló, bántóan, bosszantóan ostoba <ember, emberi megnyilatkozás>. Idétlen fickó; idétlen beszéd, tréfa, viselkedés; idétlenül nevet. □ Temérdek felleg fekszik némelyeknek írásain. Visszás, a nyelv és értelem szent törvényeivel ellenkező, idétlen faragás volt sokaknak szüleménye. (Kármán József) A ti tervetek idétlen, éretlen, alaptalan. Ront, nem épít. (Jókai Mór) || a. (rosszalló) Megszokott formájától bántóan eltérő, bosszantóan ízléstelen, nevetséges <tárgy, megnyilatkozás>. Micsoda idétlen kalap ez? Vmi idétlen hangon énekelt. □ Ki az? kérdi belülről egy éktelenül idétlen rekedt hang. (Jókai Mór)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Alaktalan, formátlan, elfajzott, otromba <lény>. □ Nem vagyok én tenger idétlen csodája, Hogy elálljon rajtam útca szeme szája. (Arany János)
4. (elavult) Időszerűtlen, alkalomszerűtlen, idejétmúlt <emberi megnyilatkozás>. □ Ami színen leginkább bántó, az a két asszony lábatlankodása és idétlen vitézkedései. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e] Idétlen személy. Mit akar itt ez az idétlen? || a. (ritka) Koraszülött magzat, csecsemő. □ Fegyvereink félelme miatt már Gyermek sem foganik vagy idétlent szűl el az asszony. (Vörösmarty Mihály)
III. határozószó (elavult) Idő előtt. □ Vemhét a szarvas idétlen hozza meg. (Arany János)