Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

INDÍTÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy, közösség>, aki, ami indít. Pert indító fél; vizsgálatot indító hatóság; a vonatot indító forgalmista.
  • 2. (műszaki nyelv) Indításhoz, indításra való v. indításkor haszn. Indító berendezés, emeltyű, fogantyú; (villamosság) indító ellenállás: villanymotorok bekapcsolásakor alkalmazott, fokozatosan csökkentett nagyobb e.; indító forgattyú ←; indító jelzés, kapcsolás, készülék, nyomaték.
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami vmilyen érzésre, ill. ennek külső megnyilatkozására késztet vkit. Könnyekre indító szavak. Szánalomra indító helyzet.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. (sport) <Versenyeken> az indulást jelző személy. Az indító már ott áll a rajtnál.
  • 2. Villamosoknak, autóbuszoknak, ritk. más közúti járműveknek indítására jelt adó (magasabb) rangú közlekedési alkalmazott.
  • 3. Indító szerkezet. Elektromos indító.
  • Szóösszetétel(ek): 1. indítóáram; indítóeszköz; indítógomb; indítóhely; indítójel; indítókapcsoló; indítókulcs; indítómágnes; indítómotor; indítópisztoly; indítószelep; indítótárcsa. 2. önindító.
  • indítói.